Okt. 22-én az RMDSZ Maros megyei szervezete a marosvásárhelyi Kultúrpalotában emlékműsorral emlékezett az 1956-os magyarországi forradalom 40. évfordulójára. Felszólalt Zonda Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke, majd Tófalvi Zoltán hangját hallhatta a közönség, aki nem lehetett jelen, mert a napokban mutatták be Tények és tanúk című, 1956-ról szóló dokumentumkötetét, amelynek ő az egyik társszerzője. Tófalvi elmondta, hogy Erdélyben az 1956-os megtorlás során 514 személyt állítottak bíróság elé, 13 halálos ítéletet mondtak ki, ebből tízet végre is hajtottak, köztük volt dr. Orbán Károly marosvásárhelyi ügyvéd is. Az est vendége, Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökségi tagja, országgyűlési képviselő kifejtette, hogy az 1956-os forradalom is bebizonyította, hogy a román és a magyar nép egymásra van utalva. 1956-ban nemcsak Budapesten, az anyaország más városaiban, hanem ugyanúgy Erdélyben a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemen, Szlovákiában a pozsonyi egyetemen és a kárpátaljai Nagyszőlősön is jelentős megmozdulások voltak. - Jelenleg egyre világosabban látható, hogy a régi elit hatalomátmentésének vagyunk tanúi ma a Kárpát-medencében. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./
1999. május 1.
Máj. 1-jén Nagyszőlősön felavatták a város egykori lakójának, Bartók Bélának a szobrát. A világhírű magyar zeneszerzőnek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a nagyszőlősi közönség állított emléket - a Magyar Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával - a város egyetlen magyar tanintézménye, a Perényi Zsigmond Középiskola parkjában. Az eseményhez az szolgáltatta az alkalmat, hogy - korabeli újságok tudósításai szerint - 1892. május 1-jén a mostani iskola, akkori vármegyeháza épületében adta a 10 éves Bartók Béla első hangversenyét, amelyen saját szerzeményeit is játszotta /Bartók-szobrot avattak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./
1999. július 15.
Júl. 15-én befejeződött Pannonhalmán a határon túli magyar kispapok négynapos találkozója, melyet a Rákóczi Szövetség szervezett. Szlovákiában a pozsony-nagyszombati szeminárium 127 kispapja közül 16 magyar anyanyelvű. Az utóbbiak számára nincsenek magyar nyelvű előadások, de kérhetik magyar nyelvű felszentelésüket. - Kárpátalján napjainkban 70 ezer katolikus hívő él, háromnegyedük magyar, a többi német, szlovák és ukrán. 1989-ben mindössze négy magyar katolikus pap élt. Jelenleg már 31-en vannak, de közülük csak öten helybeliek, a többiek missziós atyák. Ungváron jezsuiták, Nagyszőlősön ferencesek tevékenykednek, Munkácson pedig egy domonkos rendház működik. Jelenleg 13 szeminaristája van Kárpátaljának, püspökük Majnek Antal /Munkács/. Ezek a kispapok Magyarországon, Erdélyben, Gyulafehérváron, Rómában, Szlovákiában végzik a szemináriumot. Gyulafehérváron a hittudományi főiskolának jelenleg közel 120 hallgatója van. /Botlik József: Határon túli kispapok Pannonhalmán. = Magyar Nemzet, júl. 15./
1999. október 23.
Idén okt. 23-án Kárpátalján, Nagyszőlősön adják át a Mocsáry Lajos-díjat. A Mocsáry Lajos-díjban részesített személyiségek: Dr. Burány Béla zentai orvos, nyugalmazott egyetemi tanár, demográfiai munkássága elismeréséül, Kozma József, a huszti Karitász vezetője, a múlt évi árvíz során tanúsított segítő munkájáért, Vizi Ildikó, a kolozsvári Hallássérültek Magyar Tannyelvű Intézetének nyugalmazott igazgatója, a hallássérültek nevelése és oktatása terén kifejtett tevékenysége elismeréseként. /Kiosztják az idei Mocsáry-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./
1999. december 14.
Kató Béla illyefalvi református lelkész Budapesten a Magyarok Házában átvette a Szabó Dezső-díjat, melyet ötödik alkalommal ítélt oda a Magyar Műveltség Szolgálat. A díjat azok a közösségükért cselekvő magyarok kapják, akik a Szabó Dezső-i jelmondat szerint - minden magyar felelős minden magyarért - a legtöbbet tettek azokért, akikkel együtt élnek, vagy egy helyre tartoznak. Kató Bélával együtt az elismerést átvehette Szörényi Levente, dr. Kovács Elemér (Nagyszőlős - Kárpátalja), Böröcz József (Svájc) és a kanadai Bagossy házaspár. Az emlékokiratot Tatár József, a Magyar Műveltség Szolgálat elnöke adta át. /Fekete Réka: Szabó Dezső-díj Kató Bélának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./
2000. február 8.
A hármas testvértelepülés, Sárközújlak, Nagyszőlős és Fehérgyarmat képviselőinek megbízásából Márton István (Fehérgyarmat) összeállította a 2000-re szóló kulturális együttműködési tervezetet. A fehérgyarmatiak összesen 14 művészeti csoporttal rendelkeznek, a nagyszőlősiek a fúvószenekar műsorával, valamint a kistarnai román nemzetiségi együttes és a nevetlenfalui Aranykalász néptáncegyüttes közreműködését jelezték, Sárközújlak avasi táncokkal szerepel majd a közös rendezvényeken. Lesznek közös kiállítások is. A tervezet tartalmazza az évközi, települési rendezvények tervezetét is. /Sárközújlak: kulturális együttműködési tervezet. = Szatmári Friss Újság, febr. 8./
2001. október 8.
A Kárpát-medence sok településén emlékeztek meg okt. 6-án az aradi vértanúkról. Erdélyben a központi megemlékezésre idén is Aradon került sor, ahol az RMDSZ kérésére a magyarországi politikai pártok képviselői nem tartottak szónoklatot, a magyar kormány részéről pedig egyetlen személy, Dávid Ibolya igazságügyi miniszter szólt az egybegyűltekhez. A Vesztőhelyen mintegy két-háromezer ember jelenlétében tartott idei aradi megemlékezést román nacionalista megmozdulás nem zavarta meg. Az 1849-es mártír tábornokok obeliszkjénél a magyar kormány nevében Dávid Ibolya igazságügyi miniszter mondott beszédet. "Okt. 6. összmagyar gyásznap, de emlékeztető arra is, hogy a történelmet jellemek és hősök formálják. Szabadságharcunk összefogás volt, amelynek a népek megbékélése adott erőt és biztonságot. Ezt a munkát kell folytatni és befejezni." - mondta. "Kegyeletes szívvel jöttünk ide, nemzeti érzéssel és tisztelettel, hogy fejet hajtsunk az aradi mártírok előtt. Olyan magyar hősök panteonjában látjuk mi az itt kivégzetteket, akik az elmúlt ezer év során védték, megtartották népünket, nemzetünket" - emelet ki a miniszter. Tokay György aradi RMDSZ-es parlamenti képviselő szavai után Markó Béla RMDSZ-elnök, a rendezvény vezérszónoka beszédében hangsúlyozta: a szabadságnak nincs nemzetisége, a 13 aradi vértanú közül többen nem magyarok voltak, ám mégis életüket adták érettünk és másokért. "Hogy miért? A 13 mártír férfi tudta a választ: senki sem lehet igazán szabad ezen a földön, amíg vannak rabságban tartott nemzetek. A szabadság ugyanis egy és oszthatatlan. A mártírok áldozata nem volt hiábavaló - állapította meg -, hiszen a nemzetet sem akkor, sem a trianoni békekötéskor, sem később semmiféle vasmarok nem tudta összeroncsolni. Most, a XXI. század elején jó tudni, hogy egyénenként érhetnek ugyan bennünket kudarcok, de tagjai vagyunk egy nemzetnek, amelyik a történelemben mindig megtalálta a továbbélés, a felegyenesedés és a gyarapodás útjait, módjait." Az elmúlt napokban felavatott Sapientia magyar magánegyetemre utalva, a szövetségi elnök hozzátette: a tisztességes álmok beteljesülnek. Románul szólt a jelenlévőkhöz Dorel Popa, Arad polgármestere. Tisztelgő beszédének zárószavai szerint "nemzetiségtől függetlenül úgy kell viselkednünk, hogy együtt tudjuk majd elmondani: emberek voltunk". A megemlékező misét az aradi belvárosi katolikus templomban Gyulay Endre szeged-csanádi püspök celebrálta. - Székelyudvarhelyen először idén emlékeztek meg városi ünnepségen okt. hatodikáról. Szász Jenő polgármester kezdeményezte, hogy a jövőben a nemrég felújított Vasszékely szobornál tartsák a megemlékezést. Az ünnepségen felszólalt Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár. "A világszabadság közösségéhez tartozó népként minket támad meg az, aki erőszakot követ el a közösség bármely tagja ellen. Ezt az örökséget tesszük a jövő asztalára" - mondta az államtitkár. Beszédében Szász Jenő rámutatott: a státustörvény tényleges egyenjogúságot teremtett a magyar nemzet tagjai között. Kijelentette: elérkezett az ideje, hogy az alkotmányt Romániában is tiszteletben tartsák, mert az olyan szerződés, amely az elfogadó feleket egyaránt kötelezi. - Ünnepi megemlékezéseket tartottak Zomboron, Topolyán, Bezdánban és Eleméren a Vajdaságban, Pozsonyban, Csicsón, Rozsnyón, Imregen, Margonyán, Révkomáromban és Dunaszerdahelyen a Felvidéken, Nagyszőlősön, Beregszászon és Ungváron Kárpátalján, illetve Kijevben és Varsóban is. /A szabadságnak nincs nemzetisége Méltóságteljesen emlékeztek meg az aradi vértanúkról itthon és a Kárpát-medence több pontján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
2002. augusztus 1.
A napokban jelent meg Elek Imre, Szatmárnémetiben élő tanár szülőfalujáról szóló, 368 oldalas monográfiája /Túrterebes, Solstitiu Kiadó, Szatmárnémeti/. Elek Imre 1950-ben született, elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-német szakát. Öt éve a Kölcsey Főgimnázium tanára. Az általa szerkesztett német nyelvtankönyv 5000 példányban jelent meg. Ugocsa vármegye iratai Kárpátalján vannak, Nagyszőlősön és Beregszászon. Ezekhez ma egy romániai kutató nem tud hozzáférni, pedig rengeteg új adat kerülne a felszínre a megye egyes településeiről. A szerző 220 helynevet gyűjtött össze. Támogatást nem kapott, ezért saját költségén jelentette meg a könyvet. /Fodor István: Monográfia, saját költségen. Megjelent Elek Imre Túrterebesről szóló könyve. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 1./
2002. május 27.
Az EMKE rendezte emlékkirándulás Erdély két (méltatlanul elfelejtett) nagy személyisége, Kemény János és Bethlen Miklós (jelentős emlékiratírók) emlékét élesztve felhívta a figyelmet a történelmi emlékek (a búni kastély és a nagyszőllősi emlékmű) sanyarú állapotára. A pedagógusok számára nem először szervez ilyen jellegű módszertani utat Farkas Ernő tanfelügyelő. A látogatókat fogadta a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, eljöttek az RMDSZ városi és helyi vezetői is. Gábos Dezső, a PSME elnöke elmondta: a Petőfi- fordítók emlékének szánt művek sorát, melyet az Eugen Jebeleanut ábrázoló féldombormű nyit, idén újabbal szeretnék gyarapítani. A tavaly felszentelt unitárius templomban Bethlen Miklós életét, munkásságát, a nagybúni gyökerű dr. Buzogány Dezső kolozsvári teológiai tanár méltatta. Spielmann Mihály Kemény János életével kapcsolatban korrajzot nyújtott arról a vérzivataros időszakról. Kötő József országos EMKE-elnök a két nagy személyiség szellemiségének közös jegyeire hívta fel a figyelmet. - Búnon a templomot rendbehozták, mára a mintegy négyszáz lelkes gyülekezet központi helye. A faluba egyetlen magyar újság sem jár. Azelőtt rendelgettek, de folyton más nyelvű lapot hozott a postás. A Dánostól nem messzire lévő nagyszőlősi csata színhelyén emelt, mára felirataitól megfosztott, roskadozó emlékműnél van (1662 januárjában itt kaszabolták le Kemény János fejedelmet, nyughelye máig ismeretlen- Nagyszőlősön ma már nem élnek magyarok). Keresd reneszánsz kastélyának restaurálása megállt. /Bölöni Domokos: Zarándoklat ősi kegyhelyeinkre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2006. január 24.
Január 24-én Szatmárnémetibe, a Megyei Főtanfelügyelőségre kárpátaljai küldöttség érkezett, akiket Buda Viorel, Kónya László és Muzsnay Árpád magyar nyelven is köszöntöttek. A küldöttség 35 személyből állt, akik között a kárpátaljai főtanfelügyelő, Rabovics Ludmilla, illetve Nagyszőlős, Tiszaújlak, Szőllősgyula, Nevetlenfalu, Salánki, Péterfalva, Nagypalád általános iskoláinak igazgatói, aligazgatói, tanárai és vállalkozói vettek részt. A megye és Szatmárnémeti több iskolájából is jelen voltak az igazgatók, aligazgatók. A bemutatkozásokat követően a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontba és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba látogattak a vendégek, akiknek célja megismerni a romániai, azon belül a szatmári oktatást, az oktatás menetét, a tanórák összetételét. Ma ugyanez a küldöttség tanfolyamon vesz részt, európai uniós pályázatok kitöltését illetően. A testvérkapcsolati viszony ápolásaként a vendégek meghívták Szatmárnémeti pedagógusait Ukrajnába, hogy lássák, milyen ott az oktatás helyzete. /Farkas Orsolya: Kárpátaljai küldöttség Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./
2007. január 12.
Az ottani püspökség újraalakulásáig a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szerves része volt a kárpátaljai római katolikus egyház. A második világháború után a szatmárnémeti püspök nem látogathatott a Szovjetunióhoz tartozó kárpátaljai egyházközségekbe, egyházilag mégis a szatmári püspökséghez tartoztak. Ilyen helyzetben nagy feladat volt 1990 után az újjászervezés, amelyben egy plébános, Schönberger Ferenc is tevékenyen részt vett. Schönberger Ferenc /sz. Túrterebes, 1938. márc. 4./ 13 gyermekes, vallásos családban élt. Világháború, államosítás, deportálás, kényszermunka a Duna–csatornánál, ebben a családnak is része volt. Schönberger Ferencet 1964–ben szentelte pappá Márton Áron. Három évig Szaniszlón szolgált, amelynek fíliája Érkörtvélyes volt. Különböző helyeken működött, majd vállalta, hogy segít a kárpátaljai római katolikus egyházban talpra állításában. A kárpátaljai katolikus egyház helyzete igen érdekesen alakult a történelem folyamán, 1804 óta ugyanis a szatmári egyházmegye szerves részét képezte ez a tájegység. Trianon, majd a Szovjetunió megalakulása több részre szakította az egyházmegyét, és 1990 után nagyon komoly munka várt azokra, akik újjászervezték a kárpátaljai egyházi életet. 1944-ben megszűnt a papok odahelyezése, és betiltották az egyházi oktatást is. A szatmári püspök nem látogathatott oda, a vikárius intézte az ügyeket. A kapcsolattartás évtizedekig nem is létezett. Először az egyházmegye vezetősége titkos küldötteken keresztül próbálkozott vele, de látták, mekkora veszélyt jelent ez a dolog, nem volt más lehetőség, mint sorsára hagyni a kárpátaljaiakat. Reizer Pál volt hosszú évtizedek után az első püspök, aki – a rendszerváltás után – átlátogatott Kárpátaljára. Akkorra Kárpátalján mindössze kilenc plébános maradt, közülük ketten, idős koruk miatt, már csak otthon tudtak misézni. Ötvennégy plébánia van Kárpátalján, és mindegyikhez legalább öt–hat filia tartozik: legtöbbször háromba ezek közül is el kellett vasárnap látogatni. Schönberger Ferenc először Rahóra kapott kinevezést, 13 hónap után Munkácsra került, majd Ungvár környékére ment, ahol szórványban élő hívekből kellett egyházközségeket újjászervezni, Császlócon és Nagygejőcön. Voltak olyan helységek Kárpátalján, ahol havonta egyszer tartottak misét 1989 előtt, mert kilenc papnak igencsak megerőltető feladat volt elvégezni ennyi szolgálatot. Például a kaszonyi atya, Károlyi Lajos – tavalyelőtt halt meg – csütörtökön útnak indult. Végigjárta Dél–Kárpátalját, tizennyolc helyen misézett, gyóntatott, áldoztatott, keresztelt, esketett, ott aludt, ahol éppen ráesteledett. Szerda este érkezett haza, másnap aztán ismét ugyanúgy útra kellett kelnie. Ilyen viszonyok mellett elkelt a segítség. Mára viszont több, mint tíz papot szenteltek fel Kárpátalján, és a magyarországi ferencesek is kusztodiát létesítettek Nagyszőlősön, ennek környékén ők szolgálnak. A kárpátaljai püspökség folyamatosan alakult: 1993-ban apostoli kormányzóság lett, a kijevi pápai nuncius, Antonio Franco lett először az ordinárius püspök. 1996-ban Majnek Antal lett a püspök, egy évre rá püspökségi rangra emelték Kárpátalját, és a lembergi érsekséghez csatolták. Bár ezzel a lépéssel magyar katolikusság hátrányba került az ukrán katolikus egyházzal szemben, ez nem érződött olyan nagyon, mivel Lemberg környékén nagyrészt lengyel származásúak élnek. Kárpátalján ötven– és hatvanezer közötti magyar római katolikus él – pontos nyilvántartás egyelőre nincs. Schönberger Ferencet később Schönberger Jenő püspök hívta aztán haza, mivel itt is szükség volt szolgálatára: jelenleg Szatmárnémetiben a Szent Antal plébánia papja, e mellett Kakszentmártonban és Vetésben szolgál. /Fodor István: „A pap csak szolgál, de a tulajdonképpeni munkát az isteni kegyelem végzi” = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./
2008. március 17.
Nyugodt légkörben ünnepeltek március 15-én a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok. Hosszú évek különünneplései után a vajdasági magyar politikai erők zöme ismét együtt emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A hagyományoknak megfelelően a délelőtt a bánáti Magyarittebén, délután pedig az észak-bácskai Bácskossuthfalván tartottak nagy ünnepséget – azokon a településeken, amelyeken Vajdaság két Kossuth-szobra található. Mindkét helyen a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ezt követték a Kossuth-szobroknál előadott ünnepi műsorok, beszédek, az emlékművek megkoszorúzása. Kárpátalja magyarsága méltó módon emlékezett, a központi ünnepséget Beregszászon tartották az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében. A magyar többségű város központjában álló Petőfi-szobor körüli teret megtöltő tömeg előtt Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök mondott beszédet. Ünnepi megemlékezés volt Munkácson is, a podheringi emlékműnél, amelyet a szabadságharc győztes csatájának emlékére emeltek. Nagyszőlős magyarsága Perényi Zsigmond, a szabadságharc mártírjának szobránál tartott ünnepséget. Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében ünnepelt a város magyarsága a Petőfi-szobornál. A felvidéki magyarlakta településeken március 14-én elkezdődtek az ünnepségek. Dunaszerdahelyen mintegy félezer ember volt jelen a város központjában álló emlékműnél rendezett ünnepségen, Pozsonyban pedig március 15-én megkoszorúzták Petőfi Sándor új, immár harmadik helyén álló szobrát, amelyet Trianon után a csehek lebontottak, majd a múlt század ötvenes éveiben olyan elhagyott helyen állítottak fel, ahol az évtizedek során számtalanszor meggyalázták, összetörték, lefestették. Révkomáromban, ahol a várvédő Klapka György tábornoknak és az ott született Jókai Mórnak szobra, Széchenyi Istvánnak és számos jeles magyarnak emléktáblája, az aradi vértanúknak emlékműve van, mintegy másfélezer ember ünnepelt és koszorúzott a város jeles helyein. Rimaszombatban Petőfi és Tompa szobránál, Nagysallón az obeliszknél, Pereden a honvédemlékműnél, Rozsnyón a néhány éve újra felállított, időközben szlovák neonácik által leköpködött Kossuth-szobornál ünnepeltek. /Zavartalanul ünnepeltek a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./
2008. március 26.
Szerb fiatalok támadtak meg március 20-án egy magyar diákot Szabadkán. A szerbek a nemzetiségéért verték meg a fiút. A támadásról a fiú édesanyja tájékoztatta a vajdaságma.info nevű internetes délvidéki hírportált, elmondva: az iskola igazgatója azt tanácsolta neki, hogy perelje be a támadókat. Az édesanya elmondta, mostanában több magyar diákot bántalmaztak szerb társaik, de az érintett szülők a megtorlástól tartva nem merik jelenteni az eseteket a rendőrségnek. Ez az eset a harmadik a közelmúltban a határon túli magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekmény. Március 15-én Kolozsváron román fiatalok bántalmaztak egy magyar diákot, egy nappal korábban pedig ukrán szélsőségesek a kárpátaljai Nagyszőlősön egy magyar nőt vertek meg. /Nacionalista roham? = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./
2008. szeptember 28.
Szeptember 20-án a Szent István Királyról Elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa, a Budapest-Pasarétről, a kárpátaljai Nagyszőlősről, valamint Désről, Déváról, Csíksomlyóról, Kolozsvárról, Szászsebesről, Székelyudvarhelyről érkezett ferences testvérek, Nagyváradról, a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek és a szép számban megjelent hívek jelenlétében tartották a kaplonyi ferences plébániatemplomban az újrainduló ferences élet Veni Sancte szentmiséjére. A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyés püspök celebrálta, elmondta, örül, hogy közel 25 éves megszakítás után a ferencesek visszatértek az egyházmegyébe. /Fr. Szilveszter OFM: Veni Sancte a kaplonyi barátoknál. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 28./
